ÖRÖKSÉGÜNK A MÚLT

Tisztelettel adózóm őseim ,városom Tatabánya és a szénbányászok ,bányászkodás múltja elött. A honlapon keresztűl felidézem a múlt emberét ,annak életét,minden napjait ,munkásságát és szórakozását.

    Ősidők                                

  A terület a kedvező természeti adottságok miatt a paleolitikum óta lakott hely.Ezt bizonyítja a Szelim-barlangban talált leletek többsége. A barlangban a későbbi homosapiens és a neolitikum népeinek is település részlet és köznépi temető.     

                                           Ősló fog

2009_03070056.jpg

 

 2009_03070047.jpg2009_03070051.jpg

 

 

 

 A történelem során megtalálhatjuk a kelták (kr.e.: 400  a rómaiak (I.sz.) és a gót, longobárd népek nyomait is. Útépítés maradványai a rómaiak korából, az i.sz. első évszázadokból származnak. A birodalom határán, a 'limes'-eken belül a legfontosabb utakat Pannónia (Dunántúl) és Dácia (Erdély) területén építették. A birodalom bukásával azonban ezek hazánk területén is fokozatosan elpusztultak, köveiket jórészt széthordták. 

(((A késő középkorban hazánk területén több fontos nemzetközi jelentőségű kereskedelmi útvonal haladt át.Ezek egy része követte a régi római utak nyomvonalát.
Ilyen volt például az észak-déli irányú, a Balti-tengert Itáliával összekötő 'borostyánút' vagy a 'mészárosok útja', mely a kelet-nyugati transzkontinentális út részeként Budáról Bécsbe vezetett; ezen a kereskedők a marhákat lábon hajtották.)))

 

                   Legendák földje

 

Alsógallán bizonyítottan használták az avarok a VII.sz.-tól a IX.sz-ig a temetőt. Az Által-ér és a Galla-patak találkozásánál honfoglalás kori települést találtak, amely alátámaszthatja a legendát (907. július 6.), mi szerint Árpád seregei Bánhida térségében győzték le Szvatopluk morva fejedelem hadát

                      


 Bánhida ,           907. júius 6.    

"...Miután pedig Ethele fiai a krimhildi csatában csak hogy nem mind elvesztek, Pannonia tiz esztendeig király nélkűl vala, csak jövevény szlávok, görögök, németek, morvák és oláhok maradván benne, kik Ethele életében neki köznépi szolgálattal szolgálnak vala. Támada végre egy fejedelem Lengyelországban, Szvatoplug Marót fia, ki Braktát meghódítván a bolgárok-on és morvák-on uralkodik vala, ki a húnok kiveszte után Pannoniában is hasonlóan kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok az Ung vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén és követeikkel kikémleltetvén, miután katonaságát erőtlennek tapasztalták, hirtelen megtámadván a Rákos vizéhez közel Bánhida mellett egy városban, mellynek romjai maig is látszanak, egész katonaságával elvesztették....."

 

 

 (((A tatabányaiak ma is hiszik, és büszkék arra, hogy ezerszáz évvel ezelőtt történelmi események helyszíne volt a mai város környéke. A Kő-hegyen fészkelő hatalmas Turul pedig talán még újabb ezer év múlva is hirdeti: e föld a magyaroké…E büszkeséghez pedig nagyban hozzájárul az is, hogy a neves magyar festő, Feszty Árpád 1896-ban készített, Bánhidai csata című festménye – amely eredetileg a vármegyeháza nagytermét díszítette – a mai napig a komáromi Duna-menti Múzeum állandó képkiállításának legbecsesebb darabja. )))     

 

 1024px-feszty_arpad-_a_banhidai_csata.jpg

 

    

                                   Gárdonyi Géza                           

 

A bánhidai vecsernye   -részlet  

 

"Napnyugtakor végeszakadt a nagy harcnak.
Úgy hevert a tót, mint a széjjelszórt asztag,
úgy hevert a mezőn halmokban, százával.
Köztük Szvatopluk is, véres koronával.

A magyar megtörli homlokát és kardját.
Táltosok a sziklán a szent-tüzet rakják.
A nap helyett mostan az világít széjjel:
sebesültet gyűjt az asszonynép ez éjjel.

S míg a csendes és bús munka tart a téren,
máglyánál a táltos-főpap áll fehérben.
És így imádkozik:
"Mennyben lakó Urunk!
Győzelmes zászlónkkal elibéd borulunk.
Te vezéreltél ki messze Napkeletről,
mint ahogy a darvak szállnak a hegyekből,
s hogy leereszkedtünk Atilla földjére,
te voltál mindig a hét vezér vezére.
Óh, kérünk, vess véget vándorlásainknak!
Hadd tűzzük le végképp sátor-rudainkatl
S ha törnek is reánk olykor erős vészek,
csak legyünk, mint fán a szél-ingatott fészek,
de ne hányódjunk el, ne szóródjunk sárba,
maradjon a miénk e föld rónasága!"

Vezérek, főurak mind ott körül állva
ügyelnek. A főpap felhág a nyírfára:
és beburkolódzva a lombok zöldjébe,
hallgató orcával mereng fel az égre.

Percekig tartó mély csendben áll a főpap.
Istennel beszél most, Istentől igét kap,
s bár húnyva a szeme, lát a jövendőbe,
mint ahogy a nap lát, felhőn át a földre.
------------------------------------------------------ 
De ím hárul a lomb: kifordúl belőle.
A tűznek világa befényli agg arcát.
Kiált: "E föld neve mától: Magyarország!"......"
 

  

 

                                 A szobor                

 

Feszty Árpád festőművész kezdeményezésére a millennium idején megalakított Emlékmű Bizottság (és Komárom vármegye közössége) Donáth Gyula (1850-1909) szobrászművészt bízta meg a szobor elkészítésével, ám pénzhiány miatt csak 1905 (1907?)-ben avathatták fel a Gerecse hegység egyik sziklaormán, a Kő-hegy tetején. 

banhida7.jpg





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 5
Havi: 17
Össz.: 1 647

Látogatottság növelés
Oldal: Ősidők
ÖRÖKSÉGÜNK A MÚLT - © 2008 - 2019 - mult-kor.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »